A felnőtt lakosság 7-8%-a menne hosszabb-rövidebb időre külföldre dolgozni. A ’90-es évekhez képest ez az arány magasabb, de elmarad a 2000-es években tapasztaltakéhoz képest - derül ki a TÁRKI 2010. januárban készült reprezentatív kutatás eredményeiből. A célországok továbbra is elsősorban Németország és Nagy-Britannia, valamint Ausztria és Írország.

A magyar lakosság migrációs potenciálja a kilencvenes évekhez képest a 2000-es évek elejére kismértékben megnőtt. Azóta a rövid távú munkavállalás szándéka jobban, a hosszú távú kevésbé ingadozik, a kivándorlást tervezők aránya stabil.

2010 elején a felnőtt lakosság 7%-a tervezi, hogy néhány hétre vagy hónapra, 8%-a, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 5%-uk kivándorolna. A halmozott migrációs potenciál 2008-hoz képest (16%) kismértékben csökkent (13%).

A migráció iránya a 2004 után megváltozott mentális térképet tükrözi ma is – vagyis maradt a hagyományos német-osztrák dominancia, de a csatalakozás szabályozási hatása (az Egyesült Királyság felerősödése) is megmaradt.

2008-hoz képest 2010-ben a munkavállalási szándékok körében csak annyi a változás, hogy a rövid távú munkavállalást tervezők számára Ausztria (újra) felértékelődött, Nagy-Britannia fénye kissé megkopott, s Írország esetében a hosszú távú munkavállalást tervezők aránya megnőtt. A kivándorlást tervezők körében a német-osztrák célterület vonzása visszaesett, az USA-é megnőtt.