Néhány jó tanács azoknak, akik külföldön szeretnének munkát vállalni:

1. Soha ne higgyen a túl csábító ajánlatoknak!

Ne feledje: sehol nincs kolbászból a kerítés. Egy átlagos magyar munkavállaló külföldön rendszerint a minimálbért kapja (legalábbis ott, ahol van minimálbér), ez a nyugat-európai országok esetében kb. a magyar minimálbér ötszöröse. Ha szállást, vagy ellátást is kínál a munkaadó, annak ellenértékét a keresetéből általában levonja. Ha nem tisztázza előre a levonásokat és azok mértékét, könnyen lehet, hogy fizetés helyett Önnek kell majd fizetnie.

2. Elutazás előtt mindig tájékozódjon a kiválasztott (fogadó) ország viszonyairól. Ennek érdekében javasoljuk, hogy forduljon az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) valamelyik EURES-tanácsadójához.

Célszerű tisztázni, hogy kell-e vagy sem munkavállalási engedély az adott országban, ha igen, hogyan lehet azt megszerezni? Kinek a feladata az engedély beszerzése? Amennyiben nem kell munkavállalási engedély, kell-e regisztráltatnia magát? Van-e a fenti eljárásoknak olyan költsége, melyet a munkavállalónak kell megfizetnie, ha igen, mekkora ez az összeg? Mik a főbb adó- és társadalombiztosítási szabályok, van-e minimálbér, ha van, mennyi az, mik a megélhetési költségek stb.

3. Ha magánközvetítő révén szeretne állásajánlathoz jutni, mindig győződjön meg arról, hogy a közvetítő regisztráltatta-e magát a telephelye szerint illetékes regionális munkaügyi központoknál.

Nyilvántartásba nem vett magánközvetítő szolgáltatásait soha ne vegye igénybe! Kormányrendelet írja elő, hogy a magánközvetítőnek nyilvántartásba kell vétetnie magát a telephelye szerint illetékes regionális munkaügyi központnál. A regionális munkaügyi központ csak akkor veszi a magánközvetítőt nyilvántartásba, ha az a rendeletben meghatározott feltételeknek – szakértelem, elérhetőség, óvadék letétbe helyezése stb. – megfelel. Arról, hogy a magánközvetítő nyilvántartásba vétette-e magát, az ÁFSZ internetes oldalán (www.afsz.hu) tájékozódhat az Álláskeresőknek/Állásajánlatok/Magán-munkaközvetítők menüpont alatt, vagy felvilágosítást kérhet az illetékes regionális munkaügyi központtól – akár telefonon is.

4. Soha ne fizessen magánközvetítőnek közvetítési, regisztrációs vagy egyéb díjat!

Magyarországon kormányrendelet írja elő, hogy a magánközvetítő az álláskeresőtől semmilyen címen nem kérhet a szolgáltatásaiért pénzt. Szolgáltatásainak ellenértékét mindig a munkaadó fizeti meg.

5. Ha állásajánlatot kap, még a szerződés megkötése előtt próbálja a leendő munkahelyét „leinformálni”.

Ehhez a régió valamelyik EURES-tanácsadójának a segítségét kérheti. Magyarországon jelenleg közel harminc tanácsadó dolgozik az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál, ami azt jelenti, hogy minden megyében van legalább egy ilyen munkatársunk; az Unióban pedig számuk megközelíti a nyolcszáz főt. A magyar tanácsadó megkérdezheti külföldi kollégáját, hogy az adott munkaadóra szokott-e panasz érkezni vagy sem, fizetett-e munkaügyi bírságot valamilyen címen az utóbbi időben vagy sem stb. Ily módon még időben kiszűrhetők a nem korrekt foglalkoztatók.

6. Nyelvtudás nélkül vagy gyenge, hiányos nyelvtudással lehetőleg ne vállalkozzon külföldi munkavégzésre még a legegyszerűbb munkák esetében sem.

Gondoljon arra, hogy külföldön hivatalos ügyeket kell majd intéznie, de a hivatalokban nem fognak magyarul beszélni, a munkavégzéssel, illetve a foglalkoztatójával kapcsolatos panaszait sem fogják magyarul megérteni, ezen kívül értenie kell a főnökétől kapott utasításokat, el kell tudnia olvasni, és meg kell értenie a munkavédelmi előírásokat, a veszélyre figyelmeztető feliratokat, és így tovább.

Ami még nagyon fontos: a munkaszerződése biztosan nem magyarul, hanem a fogadó ország nyelvén készül, és szerződést aláírni úgy, hogy nem tudja pontosan mi áll benne, több, mint kockázatos.

7. Lehetőleg vigyen magával legalább annyi pénzt, ami a hazautazás költségeit fedezheti.

Sajnos a külföldi munkavállalás általában nem a fizetéssel kezdődik, arra legalább egy-két hetet várnia kell, viszont addig is lakni, élni, közlekedni kell valamiből. Sok helyen a lakbért akár több hónapra előre is elkérhetik, ami már egy jelentős összeget is kitehet. Ha pedig nem válik be a számítása, akkor gondolnia kell arra, hogy a hazautazás is pénzbe kerül.

8. Útlevelét, lakcímkártyáját, személyi igazolványát – ha egy mód van rá – soha ne adja át a munkaadónak vagy a közvetítőnek, mert így azonnal kiszolgáltatottá válik.

Ha ehhez a munkaadója vagy a közvetítő mégis ragaszkodna – mondjuk azzal az indokkal, hogy szeretné tudni az otthoni elérhetőségét – készítsen az okmányokról fénymásolatot, és azt adja át. Ettől az eljárástól csak abban az esetben térjen el, ha a fogadó ország jogszabálya (pl. Angliában) előírja a felsorolt dokumentumok valamelyi-kének a szükségességét regisztrációs vagy egyéb célból, és a regisztrációt a munkaadója intézi. Ebben az esetben célszerű legalább az egyik okmányt magánál tartania.

Azt, hogy melyik országban van ilyen jogszabály, ugyancsak az EURES-tanácsadóktól tudhatja meg.

9. Ha úgy érzi, hogy becsapták: munkaadója az Ön kárára eltér a munkaszerződésben foglaltaktól vagy egyéb, a munkaviszonyával kapcsolatos problémája támad…

… segítségért forduljon a helyi, külföldi munkaügyi központhoz. Itthonról gyakorlatilag nincs esélye arra, hogy megoldja a problémáját.

10. Elutazása előtt célszerű…

… kiváltania az ún. Európai Egészségbiztosítási Kártyát, illetve érdemes biztosítást kötnie legalább arra az időre, amíg munkába nem áll, és meg nem győződik arról, hogy a munkaadója fizeti a társadalombiztosítási járuléko(ka)t.

10 + 1. Jobb eséllyel pályázhat egy állásra…

… ha a végzettségét, képzettségét igazoló bizonyítványokat még itthon lefordíttatja a fogadó ország nyelvére. Ez a megoldás valószínűleg egyben a leggazdaságosabb is. Igazolványképeket is általában olcsóbban készíttethet itthon, mint külföldön.